Fabio tegnap elrepült Olaszországba kávézni, tésztát enni, szülinapot ünnepelni, meg borozni... Utolsó szavai, amelyekkel rámhagyta a boltot és biztosított róla, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, mert tudja, hogy remek assistant managere vagyok én neki, aki elbán mindenkivel, még most is a fülemben cseng.
Persze amikor ezeket nagy boldogan kinyilatkoztatta, még nem tudtam, hogy Iria este el fogja veszíteni a széf kulcsát, Karina meg felmond és jövő héten pár napon belül már repül is vissza Litvániába, én meg kereshetem azt a vállalkozó szellemű egyént, aki hajlandó legalább szombaton helyettesíteni őt - megleltem egyébként. A jövő héttel már nem vesződök. Legyen ez már a Nagyfőnök Gianfranco küldetése.
A hét másik próbatétele Francesco, aki egész egyszerűen imád keresztbe tenni, meg mindenen megsértődni és azon szenvedni, hogy őt mindenki utálja. De arra még nem jött rá a nagy intrikálás kellős közepén, hogy ha nem szenvedne folyton és nem tenne mindenkinek keresztbe, nem utálná senki. Fabio mindenesetre megnyugtatott, miszerint 'neked ő nem kihívás, ma is tetszett, ahogy zsebretetted'. Igen, holnaptól meg őt fogom enni reggelire, mazsolával és mézes joghurttal, mi?
A könyvvel meg nem haladok. Folyton elalszok a metrón olvasás közben. Múltkor még állva is sikerült. Félelmetes.
A nap zenéje:
Adriano Celentano - 24 000 baci
Tegnap előtt kezdtem el olvasni John Wyndham-től a The Midwich cuckoos-t... Azóta meg akartam szerezni, mióta Stephen King egyik remekművében, a Hearts of Atlantisban a kissrác moziba szökött a szomszédban lakó öregemberrel, megnézni a The village of the damned című ijesztegetős filmet - mármint olyan ötvenesévekesen ijesztegetős -, ami meg ebből a regényből íródott.
Többek között ezért is imádom annyira Stephen Kinget. Folyton jó filmeket, könyveket és zenéket sző a történeteibe. Bob Dylan amúgy nagy kedvence lehet.
A nap zenéje:
Bob Dylan - Like a rolling stone... na, igen...
Hetek óta készülök megkóstolni a Winter Pimm's-t a Phoenix-ben, de eddig vagy nem volt hely, vagy valamiért nem oda mentünk, máshol meg nem volt... De ma... Este staff meeting, a hely már le van foglalva, így aztán nincs több akadály.
Persze azt még mindig kitalálhatják, hogy 'ja, hát az már nincs'.
Fingers crossed.
A minap egyébént egy másik pubban...
Nory (a pultnál): Szia. Van nálatok Winter Pimm's?
Pultossrác (kigúvadó szemekkel): Hogy micsoda?
Nory: Winter Pimm's.
Pultossrác (zavarodottan): Ööö... hát, nem. Olyan nincs.
Nory (kicsit csalódottan): Jó, hát akkor kérek egy Classic Pimm's.
Pultossrác (szinte már kihajol a pultból): Egy mit?
Nory: Pimm's Lemonade-et.
Pultossrác (kétkedően): Hogy egy... Mit?
Nory (zavartan): Pimm's. Tudod...
Pultossrác (már vörösödik): Áááá, hát itt olyan nincs.
Eni (szemöldökfelhúzva Noryra néz): Tényleg?
Nory (legyint): Jaj dehogynem, emlékszel, alig egy hete ittuk. Menjünk fel az emeletre...
Miután végül felmentünk, szereztünk egy-egy Pimm's Lemonade-et (a cuki pultostól, aki féloldalasan vigyorgott), és visszatértünk a különbejáratú 'barlangunkba' - pincehelyiség, vagy mi a szösz -, Fabio térdcsapkodva elmesélte, hogy a lenti pultos pár perccel ezelőtt megjelent egy óriási üveggel, rajta tízcentis Pimm's felirattal, és elgondolkodó arccal megjegyezte, hogy 'lehet, hogy erre gondoltak'. Gratulálok, Sherlock.
A nap zenéje:
James Hunter - Strange but true
Az angolokat láthatólag eléggé megzavarja ez a hirtelen jött hó... Nem is nagyon tudnak mit kezdeni vele. Így aztán ha valahova odaesik, csak jól otthagyják. Minek azt piszkálni, ugye, majd elmúlik. Ennek következtében aztán napok óta pingvinként csúszkálok a metrómegállóig a járdára fagyott havas, jeges izén, és kétszer annyi ideig tart elmenni dolgozni, meg onnan hazajönni.
Hangulatos.
A nap zenéje:
Jack Johnson - Bubble toes
Mióta a nagy hidegben az új sapkámat, a nagy szőr izét, hordom, lépten-nyomon megállít valaki, csak hogy körberajongjon... Na, meg hogy közöljék, 'you look russian'.
Hát hogyne. A nevem meg Lyudmila és kedvencem a vodka.
A minap meg...
Giuseppe (összecsapja a kezeit, mikor Nory belibben a boltba): Jaj, imádom ezt a sapkát. Olyan vagy, mint egy orosz baba.
Nory (felhúzza a szemöldökét): Arra gondolsz, ami olyan, mint egy hordó és ha szétcsavarod, van benne még további pár hordó?
Giuseppe (vörösödve): Öööö...
A nap zenéje:
Romantic Russia - Karobushka